Emberek, emberek, azért nem gondoltam volna, hogy a hazai vezető gyorsétteremlánc (ezen a ponton bele gondolok, hogy lassan gyorsétterem nagyhatalom leszünk, legalábbis ami az egyfőre jutú gyorséttermek, vagy éppen az egy főre jutó sültkrumplik számát illeti:)) azaz a mekdonáldz (igen így szépen magyarosan) egyik "éttermében" a következő beszélgetés zajlik le köztem és a pult másik oldalán álló jövevény (mert csajnak nem nevezném, de főnök meg nem szolgál ki, a nénire meg lehet megsértődne) és köztem. Röviden vázolnám a szituációt, már napok óta vágytam egy sajtburgerre, egyrészt azért, mert szerintem az egyetlen mekis ételféleség amit meg is lehet enni, másrészt, mert baromira szeretem azt a sajtot ami a zsömle egyik és másik oldala közé van illesztve pár egyébb cucc kíséretében. Tehát remélem mindenki érzi, hogy az egész kaja lényege a hús, de a sajt nélkül nem érne semmit. Szóval térjünk vissza arra a részre, mikor belépek a mekibe, oda állok a pulthoz, rövid pillantásokkal konstatálom, hogy reggel van az egész placcon 5 ember, ebből 2 vendég, egy kiszolgálórelikvia, egy szájtátó, és egy kajakészítő (mert az ugye tiszta, hogy a lény ott hátul, minden lehet, de szakács nem). Szóval odafáradok a pulthoz és egy Jó reggelt! kíséretében azért egy Szia!-t is elengedek, így szabadon választhat a lehetőségek tárából. Választott, azt mondta Tessék!, nah ez már szép húzás volt tőle korán reggel, közöltem vele hogy szeretnék Cappuccino-t, lehetőleg nagyon, és két sajtburgert. Ekkor jött az ébresztő jellegű mondat: "Nincs sajtburgerem"! Már gondoltam, hogy nem hagyom ki a ziccert, és megjegyzem, hogy baromira nem érdekel, hogy neki mije van meg mije nincs, mert, hogy nem xy a reggel legparasztabb dolgozója cím egyetlen indulójának uzsis doboztartalmára vagyok kiváncsi, hanem szeretnék valami kajához jutni. De aztán úgydöntöttem nem süllyedek le a szintjére, mert vagy megver a rutinjával, vagy még azt sem értette volna meg amennyire le tudok süllyedni, szóval megköszöntem szépen és közöltem, hogy csak az italomat kérem. Ekkor jött az újabb meglepetés, a nő szerintem az épület építésekor keletkezett hulladék volt, vagy valami hasonló, de tanuló kora óta gépiesen benne volt, hogy közölte hangosan, hogy mennyit kapok vissza és, hogy ott van a blokk is, nah ebből csak azt nem értettem korán reggel, hogy minek kell kiabálnia velem. Szerencsére legalább a cappuccino hamar elkészült.
Főökör szólt most hozzátok a blogon keresztül!
