Kedves Blog! Kedves Blogolvasók! Kedves Sz! És természetesen kedves Ágicc!
Minekutána ezer éve egy elveszett sor nem sok, annyit sem írtam, úgy gondolom, egyetlen újévi fogadalmam az lesz, hogy naponta (na jó, heti párszor tuti) írok ide.
Elmúlt a Karácsony, jön az Újév. Hogy minek kell ez utóbbit nagybetűvel írni, azt nem tudom, de állítólag így szokás. Meg pezsgőt inni is szokás. Én nem fogok, tekintettel arra a tényre, hogy nem iszom alkoholt. Egy ideje. De ez egy hosszú történet. Majd egyszer elmesélem.
Most örömködök, hogy ünnepek vannak (ilyen szépen írva), és tanulni kéne a vizsgákra. Először pénzügy, majd államigazgatás vizsga lesz. Egyik sem egyszerű. Majd megoldom valahogy. Micimackó óta tudjuk, hogy majd csak lesz valahogy, mert úgy még sose volt, hogy valahogy ne legyen. Ősi bölcsesség. Tehát fetrengek itthon, és várom, hogy valami történjen, vagy ne történjen. Egész nap a gépet püfölöm, játszom, msn, és az új hobbimnak hódolok. Jelesül a modellezésnek. Iszonyat. Apukám kezdte, illetve én, egy helikopterrel, de Ő, mármint Apa vette az első repülőt. Ma meg egy másikat. Ezzel fogunk küzdeni, így már látom, hogy a tanulás megint prioritását veszti.
Úgy tűnik, februárig, amikor az államvizsga lesz, nem lesz egyszerű az élet. Sokat kell tanulni. De utána!!! Hogy utána mi lesz, arról fingom sincs. Éhhalál...
Egyelőre ennyi jut eszembe, de nemsokára folytatom.
Remélem Ágicc mielőbb jelentkezik.
Ugyan ez vonatkozik Sz Barátomra is!!
Sziasztok!
