Szóval simán átaludtam magam 2009-be. Valahogy úgy történt, hogy szokás szerint itthon ültünk, tekintve, hogy rohadtul nem vágytam emberek közé (megint). Így simán lefeküdtem aludni valamikor, és mikor felkeltem, 11.45 volt. 2009. január 1-jén. Még aznap elmentünk moziba Krisztával. Megnéztük a Cincin lovag című agymenést. Gondoltuk, Újév első napján nem lesz senki a moziban délután 2 kor. Kurva nagyot tévedtünk. Ezer kölök, szülőkkel. A szép az volt az egészben, hogy a totál másnapos (részeg?) szülők abszolúte nem óhajtottak azzal foglalkozni, hogy a csemetéik üvöltözve-óbégatva kergetőznek a mozi előtt. Fasza volt. Csak 16-szor gázoltak el az átlag 5 éves kölkök. Persze, ha fordítva történik, mindjárt gonoszabb lettem volna, mint a Manson família plusz az Árja Testvériség együtt...
A filmről csak annyit, hogy ááá. Mindegy. A székek kényelmetlenek, a teremben huzat volt, és kajaszag. Másfél óra fészkelődés. Ja, viszont csak 1250 Ft egy jegy. Igen rég nem voltunk moziban, ezért igen meglepett, hogy ilyen olcsón lehet hozzájutni a jegyhez. Megjegyzem, legközelebb itthon maradok, az ezerkettőböl veszek csokit, és letöltöm a filmet. Se huzat, se kajaszag, se kényelmetlen ülés. Heheee!!!
Jövő héttől vizsgák. Igen érdekes tárgyakból fogok beszámolni, leginkább olyanokból, mint: Közigazgatási és államigazgatási ismeretek, Pénzügy, meg ilyenek. Csupa kellemes dolog. Még érdekes is lenne, de tudjuk, hogy ami kötelező, az ugye sose érdekes, ellenben nyűg.
Most tehát naplózom, ahogy ígértem. Az élet kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, a szilveszteri őrület után. Hétfőtől munka/suli, dugók, hideg, meg ami ilyenkor szokott lenni.
A szilveszterről jut eszembe: ugyan szerencsére későn kezdték, de elkezdték a környéken is a petárdázást, tűzijátékozást (lehet, hogy új szót találtam ki?:) ). Iszonyú durrogás, fények, meg minden. A kutyák (3) és a cica (1) igen erősen rettegtek. Sajnos, gondoltam, ez a szilveszteri baromkodással jár, majd elmúlik. Igen ám, de a petárdák kezdtek az ablakunk előtt durranni, a lángoló pernye meg a kertbe esett. Itt durrant el az agyam. Kimentem az utcára, hogy az első faszt, akit meglátok petárdázni, nemes egyszerűséggel gerincen-vágjam Anya kerti kis ásójával. Vagy bármivel.
Kint persze senkit sem láttam, csak Anya mondta, hogy a szomszéd sárgát már helyrerakta, ő dobálta hozzánk a durrogó vackait. Sárga tehát elintézve, kerestem más célpontot. Előtte, hatékonyságot növelendő, kibányásztam a verdából a vizistukit, mondván csak jó lesz valamire. Tár benne, 6 vagy 8 riogatóval. Ebből pár magnéziumos, amúgy tök ártalmatlan. Kicsoszogtam tehát az utcára, körülnéztem, nehogy valaki frászt kapjon (hehe, mintha gyilkolási :) szándékkal mentem volna, előtte persze meg körülnézek, nehogy valakinek baja essen:), ilyen vadállat vagyok:) ), és durr. Bele a tárat a levegőbe. Miután ilyen módon kiéltem magam, elégedetten megállapítottam, hogy a tár üres, lehet bemenni a hidegből. Itt kívánom megjegyezni, hogy olyan kibaszott zaj volt, hogy nem lehetett hallani a játékom hangját. Máskor ugyan ez olyan zajt csap, hogy mindenki elődugja kíváncsi pofáját a házából (csak akkor nem, ha az utcán álló autókat törik fel...).
Hát, kb. ennyi volt a szilveszter, nem voltam szomorú, hogy a -10 fokban nem valahol az utcán ünnepeltünk(?) sok részeg faszkalap társaságában. Amúgy miért kell ünnepelni az újévet? Sose értettem, valaki megmagyarázhatná.
Jövőre mindenesetre úgy készülök, hogy 3 tartalék tárat bekészítek az ajtó mellé, és kész.
Persze szegény kutyák nem tudtak sétálni menni aznap este, de másnap, elsején már mentünk. Élvezték a havat, bohóckodtak a jégen. Ez abban merült ki, hogy néha akkorákat estek, hogy rossz volt nézni.
Most kb. ennyi, nemsokára megint írok. Remélem Sz. is előkerül lassan.
