Kedves Olvasó, nem olvasó, látó (jah az más) és Mano!
A mai napon, vagyis estén erőt veszek magamon és egy nagyobb írás formájában összefoglalom az elmúl két nap, és a ma eseményeit.
Hétfőn reggel sem volt könnyebb, sem pedig nehezebb felkelni négy órakkor (igen, reggel, még mindig), aztán máris jobban éreztem magam mikor a Sláger Rádióban (tudjátok az a sláger ami a füleden megy be és a könyöködön jön ki) meghallgattam nem kis mennyiségű hülyeséget. Ezzel el is indult a nap. Beérkezve az irodába, a főnök kiosztotta az aznapra rendelt melókat, a mi párosunknak Táborfalván volt egy 15 perces szerelés, aztán csak pénzbehajtás. Hamar haza érhettem volna, ha nem megyek délután kettőre állásinterjúra. Nah ez hiba volt. A Szabadság térre kellett volna mennem a Bank Center, Platina Tornyába. Oda mentem az őrhöz, a recepción, és miközben a következő beszélgetés zajlott köztünk ránéztem a recepció gárda másik tagjára és mit láttam?! Az, hogy rendőr volt nem volt olyan furcsa, mint az, hogy tűzszerész jelzéssel ellátott ruhája volt, mondtam jóóól van:)
Szóval a beszélgetés:
"Jó napot kívánok Sz......... vagyok, és H............ úrral beszéltem meg egy találkozót kettő órára.
Erre az őr: - Ha nem tudsz céget mondani akkor nem tudok segíteni, de megnézem a listámat.
Nah mondanom sem kell, hogy nekem már a hirtelen tegezés sem tetszett, de miután nem találta az általam mondott nevet a listában, a hangnem hirtelen olyanra váltott mintha én csak szórakozni akarnék vele. És mi a legviccesebb az egészben? Hát (igen most háttal kezdtem a mondatot) az, hogy előttem legaláb 4en keresték ugyanott ugyanazt a fószert. Nah mindegy, gondoltam magamban most nem rendezem át a termet és elsétálltam. Gondoltam mivel jóidő van sétálok egy kicsit, tehát a BCtől átsétáltam a Kálvinra (most mindenki nézze meg a térképen, hogy az nem kis távolság), aztán dzsaltam haza. Ezzel a hétfő szinte letudva.
Kedd, nah megvolta szokásos reggeli kanyar, aztán mikor meg láttam a munkalapot tök jól éreztem magam mert csak téténybe kellett volna menni, már el is indultunk amikor utánnunk szóltak, hogy lemondták a telepítést, így kaptunk egy másik címet. Ennek már nem örültem annyire. A munkanapom csak annyi volt Enying, aki nem tudja annak mondom, hogy a 7es útról kell lefordulni, a 64esre, nagyjából a Balaton dél-keleti csücske alatt van a település. Az Áldott utcában volt a ház, annyira áldott volt, hogy a kollégámat vagy 3szor rázzta meg az áram, én meg kb ugyanennyiszer húztam vissza a létrát mert már dőlni akart, miközben rajta álltam. Amikor már minden kész van, épp akarunk elköszönni, akkor jött oda a néni egy cetlivel, hogy akkor ezekre a telefonszámokra csörögjön a riasztó. Kissé rosszul lettünk mindketten, majd elgondolkodtunk, hogy megkéne próbálni megetetni, hogy ezt most már nem lehet, de végülis elvetettük a szivatást és elkezdtük a szerelést. Volt egy nagy franciaágy ami utunkat állta, akkora volt, hogy négyen alig tudtuk megmozdítani (nem emelni, csúsztatni).
Azért szerencsére 5 órakkor így is el tudtunk indulni, hazafelé jókat derültünk azon h a rádió hangja minden bukkanónál mondhatni hepénél visszajön és minden hupánál elmegy és mint tudjuk hepe-hupás úton lehetetlen két hepe egymás után, így nem volt tartós az adás. Nah meg az is jó móka volt, mikor az egyik településen megláttunk egy utca táblát a következő felirattal: "Kula tér". Ez a nap poénja, tudom szar szinoníma:D
Ez a nap is úgy végződött mint az előző csak kicsit később.
Nah én most elhaladok az álmok mezejére, majd holnap megtoldom az írásom ha időben haza esek:D
Nehogy a Mano egyedül érezze magát
2008.03.19. 22:09 MMP
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mmpforever.blog.hu/api/trackback/id/tr84388494
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
