Hát srácok, a világ legszarabb érzése látogatott meg ismét.
Egy barátban csalódni, olyan mint ha az életed egy darabját hagynád el...pocsék érzés, nem kívánom senkinek. DE, ugyanakkor nem tűröm el még egy barátnak tartott féregtől sem, hogy egy másik barátom ártalmára cselekedjen tudatosan, hogy olyan embert támogasson, aki ártani akar nekem és a barátaimnak és nem tűröm el azt sem, hogy ezért ne vállalja a felelőséget és ne álljon oda az illatőhöz szemtől szemben és ismerje el, hogy mit csinált. Amikor a barát mégis megkeresi, hogy kérdőre vonja, akkor aki barátomnak hittem, engem állít be hibásnak és szarkeverőnek...azt hiszem ez fájt a leginkább...
Tanúlságul az utókornak elmondanám, hogy ha ilyet tapasztalsz, előzd meg, ne várd meg míg teljesen kicsinál a figura, és amíg felemészt az érzés, keresd az utat, hogyan törleszthetsz. Ez nem köztörvényes bűn, ez első sorban erkölcsi bűn, de az én szememben egyenrangú a hazaárulással.
Szabesz out
